Számolás vagy szokás?

"A járt utat a járatlanért el ne hagyd!" Szól egy ősi közmondás, de akkor hogyan valósul(t) meg az evolúció? Az élmény-medencénknek a szokottnál gyorsabb feltöltéséről akarok most közérthetően tájékoztatni az elővezetett gondolatok mentén.
"Kezdetben vala..." az élmény-medence és gyógy-medence párosunk egy 1 MW-os hőcserélővel. Utóbbi arra hivatva, hogy az 53 fokos gyógyvizünket 37 C fokra hűtse, miközben melegíti az élménymedence vizét. Ebből az alapelképzelésből kilógó élménymedence feltöltéssel a beruházási terv nem foglalkozott, mivel ilyen műveletre évente egy-két alkalommal kerül sor. A szokás a következő volt; töltsük fel a hidegkút vizével mielőbb - hogy gyorsak legyünk - a 350 köbméteres medencét, majd utána a hőcserélő felmelegíti. Ez a szokás egy+egy napos ráfordítást igényelt, mert az elsősorban pótlásra méretezett csöveken nem tud egyszerre akármennyi víz átfolyni, másrészt a kutaknak a strandon közben más medencéket is ki kell szolgálnia. Az már csak takarékossági kérdés, hogy a gyógymedence pótlása és éjszakai üzemszünete nem igényelt akkora mennyiségeket, amit az élménymedence felfűtése.
Most a csillagok állása kedvezett a számolás gyakorlati hasznának kipróbálására. Mert ha egy csövön egy nap alatt tudok feltölteni egy medencét, akkor két csövön fél nap alatt - mondja a számtan. Ha pedig a másik csőből mindjárt a meleg víz folyik, akkor a fél nap végén be is fejeztem, amit eredetileg akartam. Igaz az utóbbi csak félig számtan, félig már fizika.
No persze, a csillagok állására rásegített egy kicsit a korszerű technika azzal, hogy a mintegy fél éve telepített vízkőmentesítő révén kevesebb (és más) gondot jelent a medencékben a kevert víz (hideg-kúti és termál) alkalmazása.